Szabályok!

1.)Megköszönöd annak,akitől kaptad és belinkeled!
2.)Elküldöd azoknak,akik szerinted megérdemlik(max 10 ember)
3.)Értesítsd őket az ajándékról!
4.)Leírod,amiért szeretsz másoknak írni!
5.)Pár mondatban bemutatkozol a nagyvilágnak!

1.) Köszönöm Nikolnak a díjat!Hálám örökké üldözni fog! http://moonlightnikolka.blogspot.com
2.)Igazából azok,akik szerintem megérdemelnék,már mind kaptak ilyen díjat,úgyhogy én nem küldöm senkinek sem!
4.) Azért szeretek másoknak írni,mert felemelő érzés,amikor látom,hogy kommentelnek, ebből tudom,hogy olvasták,és amikor még jó is a kritika,akkor egyenesen a fellegekben járok!Iszonyú jó érzés tudni,hogy van miért írni,van kinek írni,mert van aki olvassa!(de ezt persze csak akkor lesz nyilvánvaló számomra,ha az(ok) a valaki(k) írnak is kritikát,nem csak olvassák a művemet!
5.)Már az előző díjban megtettem!(bocsi,de nincs túl sok időm most,úgyhogy ezért írok csak ennyit:S)

Született tehetség

Ez egy blogger díj. A szabályok a következők:

1.) Ha valaki adja, én elfogadom ellenvetés nélkül.

2.) A logót (ami am szerintem egy pöppet béna) kirakom a blogomba.

3.) A szabályzatot kirakom a blogomba.

4.) Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.

5.) Kitöltöm a tesztet és kirakom a blogomba.

6.) Megnevezem,hogy kitől és mikor kaptam, és nagy, színes betűkkel kirakom a blogomba.

7.) Betartom a szabályokat.

Íme akiknek átadnám a díjat:

Ros-alice: http://ros-alice.blogspot.com

Fekete Angyal: http://feketeangyalsaga.blogspot.com

Az óceánon túl: http://beyondtheocean-vicky11.blogspot.com

Igaz szerelem: http://igaz-szerelem.blogspot.com

Amerikai álom http://twilight56.freeblog.hu

Bogíí blogja http://truelovebybogi.blogspot.com

Teszt

Név: Nem szeretném elárulni,mert utána ha egy "jóakaróm" rátalálna a blogra,nem örülnék neki,ha tudná ki vagyok!Sajnálom!

Becenév: -

Lakhely: Magyarország,Várpalota

Születési hely: Magyarország, Várpalota

Magasság:kb 165cm

Foglalkozás:Tanuló

Testvérek: van egy húgom és egy öcsém

Anyanyelv: magyar

Beszélt nyelvek: magyar,angol,francia

Gyűjtemény: könyvek,filmek

Cipőméret:36-37

Iskola: Padányi

Kedvencek: (L) MY BOY (L), KÖNYVEK, Szex és New York, Robert Pattinson, Pillangók,CSOKI!!!!

Hobbi:olvasás,futás,blogolás

Zsebpénz:mikor hogy

Kívánság az: hogy felvegyenek a BPK óvodapedagógus szakára és sikerüljön az érettségim,valamint,hogy még sokáig együtt legyek a barátommal(vagy ez már sok? =D)

Álom: vagy olyat álmodok,amire nem emlékszem,vagy ha emlékszem általában zavaros :S

Szerencseszám: 4;8

Szeretnék találkozni: Robert Pattinsonnal és Stephenie Meyerrel

Háziállatok: sajnos nincs:(

Ezt a díjat STELLYKÉMTŐL kaptam....ezer köszönet érte neki!!!!

Bocsi,hogy eltűntem...
Azt hiszem egy pár hétig most szünetel kicsit az írás...sajnálom...
Akit érdekel az oka...úgy ey óra múlva megtalálja a másik blogomon!
Ne haragudjatok!
Puszi:Twilight-girl

Blue Rose 3.fejezet


/ Bella szemszöge /

Másnap reggel, mikor felébredtem, különös érzésem volt. Nem tudtam mit kezdeni vele, így hagytam, hogy eluralkodjon rajtam, s közben próbáltam nem foglalkozni vele.
Fáradtnak éreztem magam, hisz alig aludtam éjjel. Folyton az a bronzvörös hajú fiú jár az eszemben. Edward Hermann. Milyen érdekes név…Bársonyos hangja még most is itt cseng fülemben…de nem szabad rá gondolnom…

Gyorsan felöltöztem, mert már későre járt és a szüleim már biztosan várnak rám az asztalnál.
Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem – persze a gyors az egy relatív fogalom, főleg nálam, hiszen bárhogy is próbáltam összpontosítani, hogy ne essek el, majdnem sikerült mégis…ez az én formám.

- Kisasszony, jól van? – kérdezte a szobalány, miközben utánam nyúlt.
- Természetesen. Köszönöm.
- Rendben. A szülei már várják.
- Köszönöm Elsá.


A szüleim már tényleg vártak az étkezőben. Az asztal telis-tele mindenféle finomsággal, ahogy azt megszokhattam. Különféle sajtok, különböző ízesítésű vajak, sajtkrémek, kockasajtok borították az asztalt. A sajtokat egyenesen Franciaországból szállították. Péksütemények, croissantok, szalámik, felvágottak, s kenyerek sokasága sorakozott egymás hegyén-hátán.

- Jó reggelt! – köszöntem.
- Jó reggelt! – mondta Anyám és Apám kórusban.
- Nem aludtál túl jól az éjjel talán? – kérdezte Anyám túlzott érdeklődéssel.
- Miért kérded? – kérdeztem vissza.
- Nyúzottnak tűnik az arcod.

Anyámmal való beszélgetéseimben sosem tudtam megállapítani: pontosan mennyit árulhatok el neki. Most is sokat gondolkoztam, mit reagáljak erre a kijelentésre, míg végül erre jutottam:

- Valóban keveset aludtam. Jó megfigyelő vagy Anya. – mondtam cseppnyi gúnnyal a hangomban.

Tovább folytattuk a reggeli közbeni csevegést. Vagyis inkább csak a szüleim beszélgettek, mert nekem valahol másutt jártak a gondolataim.
Ábrándozásomból egy nagyon is ismerős bársonyos hang rántott vissza.

- Jó reggelt! – „köszönt a hang”
- Először azt hittem, hogy képzelődöm, vagy megőrültem és a képzeletem szüleménye s furcsa játéka, hogy hozzám szól…igen, ilyen hatással volt rám az a néhány pillanat, amit tegnap este együtt töltöttünk
- Jó reggel! – köszöntötték szüleim. Én persze meg sem bírtam szólalni, csak bámultam tökéletes arcát.
- Elnézést a korai látogatásért. Nem szeretném megzavarni a reggelijüket…
- Ó, már, hogy zavarná meg fiatalember – mondta mosolyogva Anyám – N em ül le közénk? Egyen valamit…
- Nem köszönöm, már reggeliztem.
- Rendben. Akkor árulja el kérem, mi járatban e korai órán?
- Sétára hívnám a lányukat! Persze csak, ha szabad… - tette hozzá, közben jelentőségteljes tekintetét rám emelte…

Anyámnak persze egyből felcsillant a szeme. Rögtön tudtam mit fog mondani. Be kell vallanom, most az egyszer egyetértettem vele.

-Természetesen szabad. Lányom! – fordult felém . Hűvös van, vegyél kalapot és kendőt, hogy meg ne fázz. – Ez persze már kínos volt számomra, de hajlandó voltam elviselni azért, hogy minél több időt tölthetek ezzel a csodálatraméltó emberrel.
A szobalány segítségemre volt az öltözködésben. Én jobb szerettem egyedül csinálni, de Anyám ragaszkodott hozzá.
Végül elindultunk.
Egy darabig némán haladtunk egymás mellett. Nem akartam beszélgetést kezdeményezni, így vártam, hogy ő kezdjen bele. Párperc elteltével bele is kezdett.

- Ne haragudjon, hogy tegnap olyan gyorsan ott kellett hagynom önt. Szívesen élveztem volna még a társaságát kisasszony!
- Semmi gond! Megoldódott a probléma, ami miatt el kellett mennie?
- Igen, köszönöm.

Kicsit feszélyezett ez a magázódás.

- Bocsánat a tiszteletlenségért, - mosolyogtam rá – de nem zavarná, ha tegeződnénk?
- Természetesen nem – nézett rám széles, csúfondáros mosollyal arcán.

Megint csönd volt, egyikőnk sem szólt…majd végül ismét ő szólalt meg először.

- És, jól érezted magad a bálodon?
- Az igazat megvallva, nem igazán rajongok ezekért a bálokért. Mondhatni egyenesen UTÁLOM őket. Ehhez is csak az anyám ragaszkodott. Amint láthattad ismét megalázott az emberek előtt. Tudja, hogy ha izgulok, még szerencsétlenebb vagyok – bár ez kétségkívül, mondhatni lehetetlenség. Mindenkivel beszélgetni kell, s ehhez még jó arcot is kell vágni, ez már nem tetszik.
- Á, szóval velem is kényszerből álltál szóba?

Meglepődtem ezen a kérdésen. Hirtelen nem tudtam mit feleljek. Hisz nem mondhatom meg neki, hogy az első pillanattó fogva megragadott benne valami.

- Nem, veled nem. – mondtam bíborvörös arccal.
- Akkor? – nézett rám kíváncsi tekintettel. Lélegzetem elakadt. Nem tudtam mit feleljek. Úgy szerettem volna, ha tudja az igazságot, de nem lehettem ennyire vakmerő.
Megállt, s én követtem a példáját. Nem mertem a szemébe nézni, nehogy arcom elárulja, mennyire nem tudok uralkodni magamon, mikor velem van. Ez számomra annyira hihetetlennek tűnik, hisz ez a második alkalom, amikor látom. Semmit sem tudok róla, mégis úgy érzem, mintha évek óta ismerném. Nem értem, hogy lehetséges ez. Már egy ideje álltunk így egymással szemben – én lehajtott fejjel – mikor óvatosan az állam alá nyúlt, s felemelte fejem, hogy a szemembe tudjon nézni. Mélyen belefúrta tekintetét szemembe, s fogva tartott vele. Ez volt az első alkalom, amikor nem azért ért hozzám, hogy megmentsen. Amikor megérintette arcom, bőröm mintha égett volna…

- Tehát? Miért is álltál velem szóba, ha nem kényszerből?
- Megmentetted az életem! Nem tehettem mást! Meg kellett köszönnöm! Nem lehettem hálátlan…
- Már ne is haragudj meg, de ez inkább tűnik kényszernek, mint egy önként jött beszélgetésnek… - nevetett.
- Sajnálom… - szégyelltem el magam.
- De az imént azt mondtad, nem kényszerből beszélgettél velem…
- Így van…azért beszélgettem veled…mert… - várakozó, s kíváncsi tekintettel nézett rám.
- Bella! – hallottam Anyám hangját.
- Mennem kell!
Azzal otthagytam, ő meg csak bámult utánam…

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte!

2. A logót ki kell tennem a blogomba!

3. Be kell linkelnem azt, akitõl kaptam!

4. Írni kell magamról 7 dolgot!

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak!

6. Be kell linkelnem õket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

8. Nem küldhetem olyannak, akinek a blogja volt már tüntetve!

Először is: NAGYON NAGYON NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖM Bogíínak, aki gondolt rám és elküldte nekem ezt a díjat! Annyira meghatódtam, hogy még a könnyem is kifolyt!Köszönöm Bogíí!Mindig hűséges olvasóm vagy, és mindig megérted,ha van valami problémám és sokáig nem tudok frisselni!Mégegyszer nagyon köszönöm!

http://truelovebybogi.blogspot.com/ (íme Bogíí blogja)

Nos, most kell írnom 7 dolgot magamról! Hát lássuk csak:

1. FANATIKUS Twilight Saga őrült vagyok *.*

2.IMÁDOK olvasni!

3.Szexinek tartom Robert Pattinsont(méghozzá nagyon is *pirulósfej*)

4.Szeretek fotózni.

5.Imádom a pillangókat!

6.Nagyon de nagyon de nagyon szeretem az olvasóimat!

7.És végül nagyon szeretem a barátaimat,akik mindenben támogatnak(és az anyukámat is*.*)

A blogok:

1.Stelly http://twilightfanfictionbyenci.blogspot.com/

2.Bella blogja http://bellablogja.blogspot.com/

3. Ivcsi és Manó blogja http://igaz-szerelem.blogspot.com/

3. Ivi blogja http://feketeangyalsaga.blogspot.com/

4.Lora blogja http://twilight56.freeblog.hu/

5. Alice23 blogja http://cullenlove-alice23.blogspot.com/

6.Ros-alice blogja http://rose-alice.blogspot.com/

7.Wedó történetei http://wedo-tortenetei.blogspot.com

Sziasztok!

Bocsi,bocsi,bocsi és bocsi...

Ne hargudjatok,de annyira sok dolgom volt és a héten még ledöntött egy kis betegség is a lábamról. Talán most a hétvégére vérge össze tudok hozni egy-egy frisst mindegyik töriből,de nem ígérek semmit sem!

Sajnálom,de igyekszem!

Puszi!

Twilight-girl

Blue Rose 2.fejezet

/ Bella szemszöge /

A kéz amely megragadott, s a szem, amely fogva tartott, teljesen ismeretlen volt. Két gyönyörű, zöld szempárral néztem szembe. Ő illedelmesen felállított – persze én nem tudtam elszakadni tekintetétől egy pillanatra sem – s megkérdezte:

- Jól van kisasszony? Nem ütötte meg magát? – az a hang, amin megszólalt, egyszerre volt bársonyos és borzongató.
- Kö…köszönöm…jól vagyok – feleltem még mindig tekintetébe mélyedve.
- Biztos? Olyan rémültnek, és megilletődöttnek tűnik. – mondta kedvesen. Bizonyára azért látta ezt arcomon, mert tényleg meg voltam illetődve, mégpedig azon, hogy hogy lehet valaki ennyire észveszejtően gyönyörű.
- Igen, biztos. Nem is értem, mért ijedtem meg, hisz velem mindennap történnek ilyen dolgok. – mosolyodtam el. S erre ő is mosolyogni kezdett. Mélyen belenéztem szemébe, s ő ezt viszonozta. Csak anyám visítozása rángatott ki ebből a mámorból, melyet éreztem.


- Kislányom! Bella! Jól vagy? – jött oda hozzám. A bronzvörös hajú fiú ekkor hátrálni kezdett, majd hirtelen eltűnt a tömegben. Én pedig lebiggyesztett ajkakkal álltam és tűrtem anyám „gondoskodását”.
- Persze, hogy jól vagyok Anya!
- Gyere, ülj le egy kicsit! Vizet! Valaki hozzon egy pohár vizet! – kiáltozta.
- Anya muszáj felhívnod a figyelmet még jobban magunkra?
- Ne butáskodj már kicsim, mindenki érted aggódik.

És ezt így hallgathattam még vagy fél órán keresztül, mikor végre el tudtam szabadulni. Ekkor befutottam a mosdóba. Még jó, hogy olyan sok van belőle ebben a házban(szám szerint nyolc). Komolyan mondom, ebben a házban már lassan több wc lesz, mint hálószoba. Nevetséges…
Amikor kiléptem a mosdóból, a bronzvörös hajú fiú ott állt a lépcsőkorlátnál. Elkezdtem közeledni felé, megpróbáltam nagyon óvatosan lépkedni, hogy ne hallja meg lépteim, de – mint tudjuk, eléggé ügyetlen vagyok, és minél jobban próbálok vigyázni, annál könnyebben esem el – így hát persze, hogy megbotlottam. És megint a karjaiban kötöttem ki.

- Kisasszony, maga tényleg ügyetlen! Vagy csak ennyire tetszem önnek?
- Mégis mit képzel? Még a nevét se tudom! Hogy merészeli azt állítani, hogy ön tetszik nekem? – ó, pedig ha tudná…
- Elnézést, nem akartam megbántani! – óh milyen édes, ahogy bocsánatomért esedezik – A nevem Edward Hermann. – s felém nyújtotta kezét.
- Az én nevem pedig Isabella Swan. De a Bellát jobb szeretem. – s én is kinyújtottam a kezem, ezzel jelezve neki: elfogadom a kézfogást.
- Örvendek!
- Én úgy szintén! És…ööö…köszönöm, hogy…hogy az előbb…
- Ó, igazán nincs mit! Jó időben voltam, jó helyen. – a mondat végén kis mosoly húzódott csodálatos ajkaira.

Már épp meg akartam szólalni, mikor egy férfi hang szólt hozzá:

- Fiam!
- Igen Apám?
- Gyere. Mennünk kell. Köszönj el a Kisasszonytól!
- Rendben Apám.
- Kisasszony! – mondta, majd kezet csókolt – Igazán örülök, hogy megismerhettem! A mihamarabbi viszontlátásra. – mondta mosolyogva.
- Viszlát! – s csak álltam ott és bámultam utána…



/ Edward szemszöge /

Ó Istenem, de gyönyörű ez a lány. Azok a szemek, s a ruha, ahogy lecsúszott, ezzel felfedve érzéki vállait. Megőrjít, pedig még csak nem is ismerem. Olyan gyönyörű. És kétszer is megmentettem, kétszer is a karjaim közt landolt. Ez egy jel…Ő kell nekem! Meg kell szereznem. Persze csak, ha Ő is ezt akarja!

- Apám! Hová megyünk?
- Segítened kell Fiam! A vállalatnál történt valami. Haza kell vinned Anyádat. Kérlek vigyázz rá, nem akarom, hogy bármi baja essen.
- Rendben Apám!

S ezzel haza felé vettük az irányt Anyámmal, míg Apám a vállalat felé tartott.

Miután levettem zakóm, s ingemtől is megszabadultam, lefeküdtem ágyamra, s megint eszembe jutott a lány. Az a gyönyörű lány.
Milyen hihetetlen, hogy itt lakik a szomszédban, s mégsem tudok róla semmit sem.
Olyan különleges. Sosem láttam még egyetlen ilyen szép lányt sem, mint amilyen Ő. Azok a mogyoróbarna szemek…teljesen elveszem bennük. Aztán a szája…ó a szája…milyen érzéki…s a karcsú vonalai…főleg abban a ruhában…alig tudtam magamon uralkodni…
Hisz mégsem támadhattam le…nem is ismerjük egymást…megijedt volna…és nem lett volna helyes…és ez sem helyes, hogy róla ábrándozom…nem ez nem helyes…nekem már ki van jelölve az utam…



/ Bella szemszöge /


Miután vége lett az estéjnek, fáradtan vetettem be magam párnáim közé.
Egész este az a fiú járt a fejemben…milyen szép neve van: Edward.
Olyan szépen cseng…és az a bársonyos hang…egyszerűen még levegőt is elfelejtek venni, ha a szemébe nézek…
Egész éjjel rá gondoltam…

Sziasztok! Remélem ez is tetszik!Írjatok sok-sok komit!Puszi!

Negyedik fejezet – Az új hely…

Sajnos végül kiderült, - amilyen szerencsém van – hogy nem tudnak fogadni Írországban, így vissza kell repülnöm Angliába, de természetesen állják a repülőjegy költségét.
Londonban szálltam meg egy takaros kis lakásban. Ez még jobb volt, mint amit Írországban kinéztem. Kicsit bánom, hogy nem maradhattam, de majd átugrom oda is, és megnézem a gyönyörű ír kastélyokat.

Lakásomban nem sok bútor van, csak a szükséges dolgok, mint ágy (szörnyen kényelmetlen matraccal), egy ruhásszekrény, a nappaliban egy rozoga kanapé, egy tv, meg a konyhabútor és persze a teljes fürdőszoba berendezés.
A falak fehérek voltak, de megkérdeztem a főbérlőt és azt mondta, kifesthetem, ha mielőtt távozom visszafestem fehérre.

Kicsomagoltam, elővettem a laptopom, és elkezdtem munka után nézelődni. Találtam is párat, és beosztottam a jövő hetemet. Rengeteg dolgom lesz. Először is elmegyek az interjúkra, aztán, elmegyek polcokat, meg bútorokat nézni. Van spórolt pénzem, úgyhogy abból bőven telik majd ilyesmikre. Jah és függönyök is kellenek, meg festék, és tányérok, meg evőeszközök, meg poharak. Már van is elképzelésem a színeket illetően.
A nappali nap sárga, a hálószoba trombitavirág, míg a konyha éretlen banán zöld (=D)A fürdőbe még nem találtam ki semmilyen színt, de az is meg lesz.
Miután ezt végiggondoltam, felhívtam Charlie-t.

- Szia Apu!
- Szia Bells! Rendben van minden?
- Persze Apu, csak történt egy kis változás. Nem tudtak elhelyezni Írországban, úgyhogy vissza kellett repülnöm Angliába. Londonban béreltek ki nekem egy lakást egy évre, és ki is fizették a lakbéremet, meg a repülőjegyemet, kárpótlásként.
- Ó…sajnálom Bella! Tudom mennyire szeretted volna Írországot.
- Ne sajnáld Apu! Anglia csodálatos hely, és Írország csak két óra repülővel, bármikor átrepülhetek.
- Akkor jó. És milyen a lakás?
- Ó, még jobb, mint amit Írországban kinéztem. Itt van pár bútor. De azért még vennem kell párat, meg ki kell festenem, és munkát is kerestem már. Teljesen be van már táblázva a jövő hetem. Annyira izgatott vagyok…
- Örülök neki, hogy ilyen jól érzed magad. Hívd fel Anyádat is! Biztosan aggódik már.
- Oké, oké, persze, hívom is. Szia Apu! Légy jó, és vigyázz magadra.
- Bells!
- Igen Apu?
- Szeretlek!
- Én is téged Apu!
- Vigyázz magadra kicsim! Puszilom Anyádat és Philt!
- Megmondom! Szia!
- Szia!


Aztán lejátszódott ugyanez a beszélgetés Renée-vel és Jake-kel is, majd elindultam, hogy keressek egy boltot, vagy valami gyorséttermet, mert éhen halok.
Nem sokára találtam is egy gyorskajáldát. Vettem két kebapot, meg egy gyros tálat is, és megkérdeztem merre találom a legközelebbi pékséget, hogy reggel tudjak valamit reggelizni is. A túloldalon volt. Szerencsére mindezek nem voltak messze a lakásomtól.

Mikor hazaértem és neki álltam enni, elgondolkoztam, és rájöttem, hogy be kell szereznem egy kocsit. De úristen itt a másik oldalon kell vezetni…jelentettem ki magamban, majd elkezdtem nevetni. Majd beletanulok, nem lehet olyan nehéz.

Megvacsoráztam, elmentem zuhanyozni, majd lefeküdtem aludni, mert hulla fáradt voltam. Az utazás eléggé fárasztó.

Másnap reggel nyakamba vettem a várost. Buszra szálltam térképpel a kezemben és pénzzel a táskámban. Reggel a neten utánanéztem pár dolognak. Például, hogy hol találhatók jó autószalonok, ahol olcsón hozzájuthatnék egy jó kis kocsihoz. Vagy, hogy hol találok bútor, festék, illetve lakás kiegészítő boltokat.
Azért persze pár térképet is nyomtattam ki, bár amilyen szerencsétlen vagyok, térképpel a kezemben is eltévedek, de akkor majd az emberekre bízom magam.
Meg is találtam az autószalont. Bementem, s ahogy beléptem az ajtón, egyből elém toppant egy segítőkész eladó.


- Jó napot! Miben segíthetek?
- Jó napot! Egy olcsó autót szeretnék, ami kényelmes és keveset fogyaszt!
- Hát kisasszony, nem könnyű ennek eleget tenni, de minden megoldható. Mindjárt keresünk egy önnek való modellt.
- Köszönöm.


Rövidesen az eladó talált is pár autót, ami pont megfelelő lenne számomra. Meg is mutatta a képeket, majd kiválasztottam egy aranyos kis Toyota Yarist. Már be is ülhettem és már mentem is.

Beszereztem a festékeket, körül néztem néhány bútorboltban is, és találtam pár megfelelő polcot és egy ruhásszekrényt. Majd haza mentem…

Sziasztok!Remélem tetszik az új feji!Bocsi, hoyg nem lett túl sok, de csak ennyire futotta az időmből, ha még a Black Rose-ból is frisselni akarok!Márpedig akarok!Írjatok sok kommentárt!Puszi:Twilight-girl