Sziasztok!

Már több, mint egy éve nem jártam a blogon! Tudom, hogy csúnya dolog volt, hogy úgy eltűntem, minden szó nélkül, hisz Ti számítottatok rám. Arra, hogy olvashatjátok a folytatást. Tudjátok, nagyon kevés komment érkezett. Tudom, én sem szeretem még azzal tölteni az időm plusszba, hogy komikat írogatok egy-egy fejezet elolvasása után, de higyjétek el, hogy nagyon jól esik az írónak, ha egy-egy kommentár(esetleg több is) várja a fejezete alatt. Mi írók abból tanulunk, ha ti véleményt formáltok. Ha nem tudjuk mit gondoltok a történetről, az írásunkról, akkor honnan tudjuk, jó-e amit csinálunk? Olvassa-e egyáltalán valaki? Érdemes-e egyáltalán írni?
Részben ezért hagytam abba ezt a történetet, részben viszont azért, mert érettségiztem, utána jött a felvételi, most pedig főiskolára járok. Rengeteg a dolgom, de most szusszanhatok egy kicsit, mert végeztem a vizsgáimmal, így benéztem ide. Nagyon jó volt viszont látni az oldalt, hiányzott már.
Amióta volt ez a zűrös év, nem nagyon írogattam. De nagyon hiányzik. Talán folytatom ezt a történetet, mert még mindig érdekel a Twilight, noha már nem akkora rajongási szinten, mint, amikor elkedtem a sztorit. Remélem, hogy hű olvasóim maradtatok - már ha voltatok egyáltalán - és visszatértek hozzám. Nem tudom milyen gyakran lesz új fejezet, mert mint említettem sok a dolgom és elkezdtem írni egy teljesen más témájú könyvet is. De igyekszem majd!
Remélem tényleg visszatértek kis Alkonyat-rajongók.

Üdvözlettel: L.