Blue Rose-Ötödik fejezet

(Bella szemszöge)

Miután "végre" máshová is tudtam nézni, nemcsak Edward smaragdzöld,izzó szemeibe, elindultunk a szülei felé.

- Ők itt a szüleim,Edward és Elizabeth Hermann. - mondta Edward mosolyogva.

- Mi már találkoztunk. - lépett oda Edward édesapja,s csókolt kezet - Nagyon örülök, hogy ismét láthatom kisasszony.

- Én is örülök uram. - és tényleg örültem neki.

- Örülök, hogy megismerhetem - lépett elő Edward édesanyja - A nevem Elisabeth.

- Örvendek. Engem pedig ISabellának hívnak,de jobb szeretem,ha Bellának szólítanak.

- Rendben Bella!Akkor menjünk beljebb.

Nézett ránk hívogatóan. Edward a derekamra tette kezét, s így korményzott a helyes út felé.Fülig pirultam,s ahol megérintett, bizsergető érzés töltötte el testem, s rájöttem: nem szeretném,ha elengedne.

A házuk éppoly csodálatos volt belül, mint kívül. Hatalmas belső tér tárult elénk, ahogy beléptünk.

Elisabeth és az anyám egymásra találtak, s a lakberendezésről, bútorokról és az estélyekről csevegtek.Apám és Edward édesapja - olyan furcsa, hogy ugyanúgy hívják,mint imádottam,bár ebben a korban ez népszerű volt,nekem mégis furcsa volt - a szokásos férfi dolgokról beszéltek. Nekem túl unalmas lett volna mindkét beszélgetés,így csendben maradtam és szemléltem a ház szebbnél-szebb dolgait. Beszélgethettem volna Edwarddal is, de túlságosan zavarban voltam ehhez.

Miközben ezeken a dolgokon elmélkedtem, éreztem, hogy valaki figyel.Mivel anyám és apám túlságosan belemerült a beszélgetésbe,így kizárásos alapon csak egy valaki nézhetett. Edward. Felépillantottam, arra számítva, hogy amit észleli,hogy figyelem, abban a pillanatban lesüti szemét,de nem ez történt.Állta pillantásom. Szeme valósággal izzott a vágytól. S ahogy tekintetünk összefonódott, még nagyobb lángra lobbant a tűz szemében.Tisztán láttam szemében mennyire vágyakozik. Nem lehettem biztos vágyának tárgyában, de csak remélni tudtam,hogy én vagyok az!

- Bella, milyen italt adhatok? - kérdezte Elisabeth. Ez zökkentett ki a kettőnk bűvköréből. - Üdítőt vagy esetleg bort?

- A bor jólesz, köszönöm!

- Edward,fiam,te mit iszol?

- A bor nekem is megfelelő lesz. - mondta Edward közben le sem véve rólam a szemét.

Zavarban voltam, éreztem, hogy arcom bíbor színben pompázik. Elisabeth odaadta az italt, s beinvitált az étkezőbe. Edward szorosan jött mögöttem. Remélem, hogy mellém ültetik majd, mert akkor nem tud majd zavarba hozni tekintetével. Mondanom sem kell, megint nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna nekik. Hermannéknál úgy tűnik más az ülésrend. Edward pontosan velem szemben foglalt helyet. Szemmel láthatóan roppantul örült ennek.

Az első fogás egy finom leves volt. Még nem ettem ilyet,így megkérdeztem Elisabethet:

- Elisabeth, olyan mennyei ez a leves, még sosem ettem ilyet. Mi is ez valójában?

- Ó, köszönöm. Rákleves. Örülök, hogy itt kóstolhattad meg először.

- Én is. - feleltem mosolyogva. Majd elkezdtem behabzsolni a maradékot.

- Igazság szerint ez a fiam kedvence. - mondta miközben Edwardra kacsintott. Nekem félrecsúszott az éppen akkor lenyelésre kerülő falat. Ez is csak én lehetek. Kis híján megfulladtam.

- Imelda, hozzon egy pohár vizet! - kiálltott a szobalánynak Elisabeth.

- Köszönöm jól vagyok,csak félrenyeltem.

- Bella, biztos,hogy jól vagy? - kérdezte anyám.

- Persze anya.

- Imelda, hozhatja a második fogást!

Elrendeztem a szalvétám, ittam egy korty vizet a biztonság kedvéért, majd tekintetem Edwardra emeltem. Aggódva nézett rám, kicsit szomorkás szemekkel. Nem akartam, hogy így nézzen rám, olyan szívszorító volt. Próbáltam üzenni szemeimmel, hogy minden rendben. Talán sikerült is, mert már nem nézett olyan szomorúan, s aggódva.

A második fogás sült volt. Nagyon zamatos és jó fűszeres, ahogy szeretem.

- No, Bella, ez hogy ízlik? - kérdezte az idősebb Edward.

- Nagyon finom uram! Csak nem összebeszéltek édesanyámmal?

- Ó, nem! Miért tettük volna?

- Ugyanis pontosan úgy van elkészítve, ahogy szeretem! - feleltem mosolyogva.

- Edward, olyan szótlan vagy ma este! - jegyezte meg mosolyogva Elisabeth. Erre mindenki Edwardra emelte tekintetét.

- Uhm - köszörülte meg torkát - Csak...

- Ó, mindegy is. Mi lenne, ha a desszert után körbevezetnéd Miss Swant a házban. Nyilván unná a beszélgetést - mosolygott rám Edward édesapja - Bizonyára kíváncsi milyen a ház többi része. Mutass meg neki mindent.

- Rendben apám! - mondta, majd jelentőségteljes pillantást vetett rám.

Miután megettük a desszertet is - ami szintén finom grapefruitos és mangós süti volt - a férfiak - kivéve Edwardot - visszavonultak egy szivarra, a nők - kivéve jómagam - pedig a nappaliba. Edward és én pedig csak álltunk egymás mellett némán. Szinte tapintani lehetett a feszültséget köztünk. Végül ő törte meg a csendet.

- Akkor kezdhetjük?

Bólintottam.

- Mit szeretnél látni?

- Igazából mindenre kíváncsi vagyok.

- Jó, akkor erre... - mondta, majd ismét derekamra tette a kezét. Érintése ismét felperzselte bőröm. Elkalauzolt a ház minden egyes részébe, a pincétől a padlásig mindenhová, kivéve egy helyet: a szobáját. Beszélt a családjáról, arról, hogy ezelőtt Párizsban éltek és még sokmindenről. Ám egyszercsak megtorpant.

- Ez az én szobám.

- Ó... - csak ennyit sikerült kinyögnöm. Alig vártam, hogy megpillathassam szobáját, s hogy mit rejt.

Beléptem. Óvatosan lépkedett utánam.

Hatalmas volt a szobája. Kék színű volt, de mégsem éreztem ridegnek. A polcokon rengeteg könyv foglalt helyet. Vaskeretes franciaágya frissen bevetve, sehol nincs rajt egy ránc sem. Külön fürdőszoba volt hozzá, melynek hatalmas fürdőkád állt a közepén.

Minden az ő stílusát sugározta. Mikor a plafonon lévő csodálatos freskót bámultam, hirtelen előttem termett. Belenéztem szemébe, s csendben vártam, hogy történjen valami.

- Bella, csodálatos vagy ma este.

- Köszönöm - feleltem szinte lélegzet visszafojtva. Nem szólt semmit. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta.Felperzselt vele. Nem tudtam mit mondjak, nem tudtam mit tegyek, egyszerűen álltam ott, mint akit megbénítottak. Majd kezébe vette két kezem, s így szólt:

- Már akkor megtetszettél, mikor először láttalak. Tudod, amikor a karjaimban kötöttél ki, s gyönyörű szemeid azonnal magukkal ragadtak. Azóta minden percben rád gondolok. Egyszerűen nem bírlak kiverni a fejemből. - mondta lágyan, lángoló szemekkel.

- Ó, Edward! Én is teljesen így érzek. Amikor belenéztem szemeidbe, még a lélegzetem is elakadt. Nem tudtam elszakadni tőlük. És a mosolyod...egyszerűen... nem találok szavakat.

Egy hosszú pillanatig csak álltunk némán, egymással szemben, s szikrázott köztünk a levbegő. Majd Edward arca egyre közelebb került az enyémhez, s amikor már csak pár centire volt tőlem...

- Hát itt vagytok! - jelent meg Elisabeth mosolyogva. - No, Bella, Edward megmutatott mindent?

- Ó, i...igen. - hebegtem zavartan.

- Remek! Akkor menjünk, s fogyasszunk el egy koktélt!

Ettől a pillanattól kezdve nem néztem Edward felé. Próbáltam bekapcsolódni a "felnőttek" beszélgetésébe, de rendszerint elkalandozott a figyelmem.

Edward folyamatosan figyelt, s ahhoz, hogy ezt tudjam, nem kellett felnéznem, mert éreztem tekintetét magamon. Néha meg-meg kérdezték, kikérték a véleményét egy-egy dologról, de akkor is csak gyors és lényegretörő válaszokat adott.

Majd végre vége lett a vacsorának, elbúcsúztunk, s elhagytuk a birtokot. Örültem neki. Végre bámulhattam mást is, mint a földet. Edward szintén szegített a hintónál, mint amikor jöttünk. Most mégjobban perzselte bőröm érintése, s mégjobban szikrázott köztünk a levegő. Nem igen néztem rá ekkor sem. Féltem ha ránéznék, minden kiderül a környezetünk számára. S ezt nem akartam.

***

Végre otthon voltunk. Nem akartam mást, csak hogy felmehessek a szobámba, levehessem magamról ezt a fránya ruhát, bebújhassak az ágyba, s átadhassam magam gondolataim sokaságának. Persze ezt nem ment ilyen egyszerűen. Anyám nem hagyott menekülni. Ahogy elindultam a lépcső felé, megszólított:

- Sokáig voltatok el Edwarddal... - jegyezte meg sejtelmes mosollya arcán. Na már csak ezt hiányzott!

- Megmutatott mindent és mesélt a családjáról. - jegyeztem meg közömbösen. Nehogy rájöjjön bármire is.

- Ó, értem...mindent! Helyes fiú!Illene hozzád!

- Fáradt vagyok! Megyek, lefekszem aludni! - mondtam villámokat szórva szemeimmel.

Azzal otthagytam. Elrendeztem magam, befeküdtem az ágyba, de csak nehezen nyomott el az álom.

(Edward szemszöge)

Elment. Amióta anyám "ránktört", azóta rám sem nézett. Talán meggondolta magát. Talán nem is gondolta komolyan, amit mondott. Talán csak kihasználta, hogy feltártam neki lelkem mély titkát, s csak gúnyt akar űzni belőlem. Bár nem, ő sosem tenne ilyet! De akkor mért viselkedett így?Mért nem nézett rám? Tudom, hogy tudta, hogy bámulom! Talán megrémült. Talán megijedt anyámtól.Talán csak ezért titkolta érzelmeit. Remélem...

Rengeteg "miért"-re kerestem a választ, de sajnos e kérdésekre csak ő tudja a megoldást. Meg kell tudnom, nem tudok enélkül nyugovóra térni. Nem jön így álom a szememre.

Sokáig forgolódtam, majd végül rájöttem: sétára van szükségem, hogy kiszellőztessem a fejem!

(Bella szemszöge)

Próbáltam elaludni, s egy rövid időre el is nyomott az álom, de csak úgy egy órácskára. Azután megint csak forgolódtam. Ha lehunytam szemem, megjelent előttem gyönyörű arca. Azok a vonások....igazi anolos vonalak keresztezik arcát. Mosolygós arca volt, s a szeme is örült. Ez bitonyára az az arc volt, amikor kisegített a hintóból. Majd ezt hirtelen felváltotta egy másik. Ezen a képen már nagyon szomorú volt. Szörnyű érzés kerített hatalmába. Egyszerre voltam szomorú, s dühös. Dühös voltam magamra, amiért képes voltam fájdalmat okozni neki. Hogy bánthattam meg egy ilyen érző, kedves embert, aki feltárta előttem érzéseit, s én miután az édesanyja "ránk rontott" még csak rá sem néztem.

Csupán fájdalmat tükrözött arca az est hátralévő részében. Megbántottam...ez kétségtelen.Valahogy ki kell engesztelnem, ha egyáltalán még szóba áll velem.

Elkeseredetten feküdtem az ágyamban, amikor zajt hallottam az ablakom felől.Először azt hittem, csak valami állat szaladgál a kertben, úgyhogy nem foglalkoztam vele. De aztán megint hallottam. Felpattantam, s odamentem az ablakhoz. Kinyitottam, s megpillantottam...ŐT!

Remélem tetszett!A következő feji és készül,de nem tudom pontosan mikor teszem fel,mert közben érettségire is készülnöm kell!Sok kommentárt várok,mert különben későn teszem fel a következő fejezetet,ha kész van, akkor is!!!!!!!!