Sziasztok! Boldog Karácsonyt minden kedves olvasómnak! Az én ajándékom számotokra az oly régóta várt harmadik fejezet...remélem tetszik majd!

Harmadik fejezet – Régi – új barát

Megláttam azt a pizsamát, amit azokra az időkre tartogattam, mikor Ő itt volt. Ami az utóbbi időben a mindennapokat jelentette.
Amikor megláttam, azonnal kezdődött minden előröl. A sírás, a lyuk mélységes rosszabbodása, a fájdalom különböző erősségű hullámai…minden egyszerre tört rám.

„ELÉG!!!!” – kiáltottam magamra.

Be kellett fejeznem, nem hagyhattam, hogy megint hatalmába kerítsen a fájdalom. Nem szabadott győzedelmeskednie felettem…nekem kell győznöm.
De sajnos nem sikerült legyőznöm…felvettem a pizsamám, s azt, amelyik Rá emlékeztet, jó mélyre dugtam a fiókomban. Majd lófarokba fogtam hajam, s lefeküdtem.
Mondanom sem kell, az alvás nem egyhamar jött össze. S amikor végre sikerült elaludnom, akkor jöttek a rémálmok…




***


Már napok teltek el a kiborulásom óta…Kezdem összeszedni magam…
Épp La Push felé tartok, meglátogatom Jake-t.
Remélem örülni fog nekem, mert nekem már nagyon hiányzik!


- Hello Billy! – mondtam, mikor beléptem az ajtón.
- Hello Bella! Rég láttalak! Mi járatban?
- Jake-hez jöttem! - feleltem mosolyogva.
- A szobájában van.
- Kösz Billy!


Jake szobája felé vettem az irányt. Kíváncsi voltam, mit fog szólni. Benyitottam.

- Bella! – kiáltott fel széles mosollyal arcán!
- Jake! – mondtam, majd a karjaiba borultam.
- Mit keresel te itt? Csak nem történt valami baj?
- Azért lehetnél kedvesebb is. – mondtam fintorogva – Hiányoztál, és gondoltam meglátogatlak.
- Örülök, hogy így döntöttél. Na, és mit akarsz csinálni?
- Csak lógni…veled…a lényeg, hogy veled…
- Oké. – mosolygott továbbra is.





***



Ezentúl mindennap együtt lógtunk. Valamikor csak ültünk egymás mellett, vagy csak sétálgattunk a parton és nem szóltunk semmit, de ez így volt jó. Jó volt Jake-kel lenni. S egy idő után rájöttem, hogy ő tart össze engem. És pocsékul éreztem magam, amiért kihasználom őt.
Egy nap a suliban megláttam egy plakátot, melyen ez állt: „Tanulni akarsz? Utazni? Akkor jelentkezz!”
Egy külföldi cserediákprogram plakátja volt…gondoltam jelentkezem…hátha jót tesz!


- Apa! – kiáltottam, ahogy beléptem a lakásba – Kitaláltam valamit.
- Szia Bells! Mitől van olyan jó kedved?
- Írországba megyek! – mosolyogtam.
- Oh…de miért? Vagyis, hogyan…hogy jutott ez eszedbe?
- Cserekapcsolat! – mutatom a plakátot mosolyogva – Mit szólsz? Egy évre szól…egy év Írországban…el tudod ezt képzelni? Csodás lenne! Tanulhatnék, bejárhatnám az országot…Kérlek Apa! Engedd meg!
- Hát…ha…ha ez jót tenne neked…akkor menj…
- Ó Apu! Köszönöm!

Jelentkeztem a suliban. Majd lefoglaltam egy jegyet a neten. Elkezdtem csomagolni, s új ruhákat venni. Majd jött a neheze…elmondani Jake-nek.

- Hey Jake!
- Hello Bella! Mizujs?
- Jake, el kell mondanom valamit…
- Hú…ez nagyon hivatalosan hangzik…
- Ne Jake! Ne nevess…ez most komoly!
- Oké Bella, mondd!
- Szóval…a minap a suliban megláttam egy plakátot, amely egy írországi cserekapcsolatot hirdetett. S én jelentkeztem rá…két nap múlva megyek Írországba… - az arca…istenem, még sosem láttam ilyen elgyötörtnek… - Ne haragudj Jake!
- Mennyi időre?
- Egy évre…
- Huh… oké…hát akkor ha jól értem, most búcsúzni jöttél…
- Igen, valahogy úgy…
- Oké, hát akkor…jó utat…azért majd írj…
- Persze, hogy írok Jake, minden héten… - ugrottam a nyakába. Sokáig álltunk így egymás karjai közt…


Elbúcsúztam Jake-től, s hazamentem.

Két nap múlva apám kivitt a reptérre, tőle is búcsút vettem, majd felszálltam a gépre.
Hosszú út volt. Többnyire olvastam vagy aludtam a gépen. És akkor végre megérkeztem…
Leszálltam a gépről…de ekkor még nem sejtettem mi vár majd rám…